Page 16 - Cardiologia Hungarica, 2022. Supplementum B – Gyógyszeres terápiák a szívelégtelenség kezelésében
P. 16

Cardiologia Hungarica                  Gál: A mineralokortikoidreceptor-antagonisták alkalmazása szívelégtelenségben
                                                                                            a mellékhatások tükrében


           telével. Volumenretenció esetén tüneti szerként individu-  dő a krónikus gyulladásban és az oxidatív stressz fenn-
           ális dozírozás alapján kacsdiuretikum adása is indokolt  tartásában játszott szerepe, illetve ezek következmé-
           (I/C) (3, 4). Az elsővonalbeli gyógyszeres kezelés mellett  nyeként  jelentkező  vaszkuláris  (endotheldiszfunkció,
           továbbra is tüneteket mutató beteg esetén alkalmazandó  vazokonstrikció) és miokardiális (balkamra-remodel-
           eszközös kezelést (ICD vagy CRT-implantáció), a má-  ling,  aritmogenitás)  patológiás  folyamatok.  Az  ismer-
           sodvonalbeli gyógyszeres terápiát (ivabradin, hidralazin/  tetett mechanizmusok alapján nem meglepő, hogy az
           izoszorbid dinitrát, vericiguat, digoxin), valamint a refrak-  aldoszteron fokozott aktivitása kiemelt szerepet tölt be
           ter,  előrehaladott  szívelégtelenség  ellátását  a  legfris-  a szívelégtelenség progressziójában (10–13).
           sebb európai irányelv részletezi (3). HFmrEF-ben (EF:
           41–49%) szakértői szintű ajánlás van érvényben (I/C),
           míg HFpEF-ben (EF: 50%) az irányelvek konkrét javasla-  A mineralokortikoidreceptor-antagonisták
           tot még nem fogalmaznak meg, azonban SGLT2-gátlók  hatásmechanizmusa, farmakokinetikája és
           tekintetében már rendelkezünk evidenciákkal (3, 5, 6).   farmakodinámiája

                                                              Az aldoszteron kedvezőtlen hatásainak felfüggesztése
           A mineralokortikoidreceptor-antagonisták           a  RAAS-gátlók  egyik  kulcsfontosságú  támadáspont-
                                                              ja. Az MRA-k az aldoszteron kompetitív antagonistái,
           Az  MRA-k  a renin-angiotenzin-aldoszteron tengelyt  intracellulárisan  kötődnek  az  aldoszteronreceptorok-
           gátló (RAAS-gátlók) hatóanyagok közé sorolhatók. Az  hoz, ezáltal akadályozva a szteroidhormon kapcsoló-
           MRA-k összmortalitást csökkentő hatását HFrEF-ben  dását. A receptor gátlása révén a vesében fokozódik a
                                                                +
           nagy betegszámú, randomizált, kemény végpontú kli-  Na - és a vízexkréció (a szérum K -szintje pedig emel-
                                                                                            +
           nikai vizsgálatok igazolták (RALES, EPHESUS-HF,  kedik), ezáltal csökken az intravaszkuláris volumen és
           EMPHASIS-HF) (7–9), szerepük a legfrissebb irány-  a vérnyomás. A renális hatások mellett számos pleio-
           elvek tükrében továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Al-  tróp, extrarenális tulajdonságuk ismert, amelyek közül
           kalmazásuk első vonalban javasolt minden HFrEF-ben  a vaszkuláris (a simaizom-proliferáció és a vaszkuláris
           szenvedő  betegnél  (I/A),  emellett  szakértői  ajánlás  stiffness csökken) és kardiális (balkamra-reverz remo-
           szintjén már HFmrEF-ben is indikáltak (I/C) (3).   delling) pozitív hatásokat emelném ki. Az MRA-k közé
                                                              sorolandó legismertebb vegyületek a spironolakton, az
                                                              eplerenon és a canrenon (14), emellett intenzív fejlesz-
           Az aldoszteron hatásai és szerepe                  tés és vizsgálat alatt áll egyéb, szerkezetüket tekintve
           a szívelégtelenség progressziójában                nonszteroid, harmadik generációs MRA (például fine-
                                                              renon, apararenon, esaxerenon), amelyektől a nem kí-
           Az  MRA-k  fő  célpontjául  szolgáló  aldoszteron  egy,  a  vánt adverz hatások csökkenését várják (15).
           mellékvesében  (kisebb  mennyiségben  a  simaizom-
           ban  és  a  myocardiumban)  termelődő  kortikoszteroid,  Spironolakton
           amelynek legfontosabb hatása a volumen-, illetve ion-  A spironolakton széles körben használatos, nem sze-
           háztartás (nátrium, kálium) szabályozásában keresen-  lektív  (első  generációs)  MRA,  amelynek  eredete  az
           dő.  A  hormon  fokozott  termelődéséért  elsősorban  az  1960-as  évekre  nyúlik  vissza.  A  spironolakton  plaz-
           angiotenzin II  (RAAS-tengely),  a  kortikotropinok,  il-  mafelezési ideje 1,5–2 óra, a májban metabolizálódik,
           letve a hyperkalaemia felelős. Az aldoszteron a vese  metabolitjai  aktívak,  jelentős  része  a  vesén  keresztül
           disztális tubulusaiban található intracelluláris minera-  ürül (1. táblázat). Alkalmazott napi dózisa indikációfüg-
           lokortikoid-receptorokhoz (MR) kapcsolódik (ligandja  gően 12,5–400 mg között változik a klinikai gyakorlat-
           lehet még a kortizol és a deoxikortikoszteron), követ-  ban (HFrEF-ben napi 25–50 mg). Legismertebb aktív
                                                    +
           kezésképpen (Na/K ATPáz és epithelialis Na -csator-  metabolitja a canrenon, amelynek több órában mérhe-
                                        +
           na-aktivitás  nő)  fokozódik  a  Na - és vízvisszaszívás  tő a felezési ideje, így a spironolakton teljes elimináci-
                                                       +
           a tubulusokból,  cserébe a vaszkuláris  oldalról K -  és  ós féléletideje 20-30 óra. Kémiai struktúráját (képlete:
           H -ion-ürítés történik. A folyamat eredményeképpen  C H O S)  tekintve  szteránvázas  vegyület,  nagy  affi-
            +
                                                                     4
                                                               24
                                                                  32
           az intravaszkuláris volumen emelkedik, amelynek fizi-  nitással  kötődik  az  MR-hez.  Szerkezete  leginkább  a
           ológiásan a veseperfúzió fenntartásában és a vérnyo-  progeszteronéhoz hasonló, ennek köszönheti a klasz-
           más-szabályozásban van jelentősége, azonban szíve-  szikus MRA-hatáson túl ismert, egyéb szteroid- (glüko-
           légtelenségben a fentieknek számos jól ismert negatív  kortikoid-, progeszteron-, androgén-) receptorokon ki-
           következményei is lehetnek (volumenretenció, fokozott  fejtett hatását. Alkalmazásának fő indikációs területeit
           preload). MR-receptorok a vesén kívül egyéb szöve-  az 1. táblázat mutatja be (16–18).
           tekben/szervekben is megtalálhatóak (mirigyszövet,
           endothel, myocardium, központi idegrendszer), ezért a  Eplerenon
           szerepük túlmutat a renális hatásokon. Az aldoszteron  A  szelektív  MRA-k  közé  tartozó  eplerenont  1983-ban
           „nem epithelialis” negatív tulajdonságai közül kiemelen-  szintetizálták.  HFrEF-ben  alkalmazott  dózisa  napi

                                                           B14
   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21