Page 58 - A Magyar Szemorvostársaság 2022. évi kongresszusának programja és az előadások kivonata

Elődáskivonatok/Abstracts

dier, három (17 %) betegnél posterior volt, nyolc (44%) betegnél panuveitis állt fenn. Az uveitist négy betegnél szisztémás
autoimmun betegség, egy betegnél serpinginosus chorioretinopathia okozta, tizenhárom betegnél az uveitis idiopáthiás volt.
Az adalimumab mellett a szisztémás és lokális kiegészítő kezelések aránya csökkent. Az uveitisek aktivitása és az uveitis szö-
vődményeként kialakuló cisztoid makula ödéma és glaukóma aránya is csökkent adalimumab kezelés mellett a vizsgálati idő
kezdetéhez viszonyítva. Minden esetben az uveitises epizódok fellángolása minimálisra csökkent, illetve megszűnt. Látáséles-
ségükben progresszió nem következett be.
Következtetés: A bázis terápiára nem gyógyuló uveitises betegek esetében a szemészeti tünetek gyógyulási lehetőségét a
biológiai terápia nyújthatja. A vizsgálatunkban résztvevők demográfiai adatainak, az uveitisek lokalizációjának, a gyulladást
kiváltó okoknak, valamint az adalimumab gyulladás aktivitására gyakorolt hatásának elemzése alapján az uveitis aktivitása,
valamint a szövődmények előfordulása a kezelés hatására lényegesen csökkent.

The role of biologic therapy in the treatment of non-infectious uveitis –
The outcome of adalimumab therapy in South-Hungary
1
1
Lilla Smeller , Viktória Vass , Nicolette Sohár , Edit Tóth-Molnár 1
2
1 University of Szeged, Department of Ophthalmology, Szeged
2 University of Szeged, Faculty of Medicine, medical student, Szeged
Introduction: Since 2016 adalimumab has got approval among the tumor necrosis factor inhibitors for treating non-infectious non-anterior
uveitis in adults. Adalimumab is the only biologic agent that can be given to uveitic patients. We demonstrate our experience with adalimu-
mab therapy in cases of non-infectious non-anterior uveitis in adulthood.
Patients and methods: Retrospective investigation in the Department of Ophthalmology, University of Szeged between 2017–2021.
Results: We examined eighteen (twelve females, six males) patients. Their average age was fifty-one years at the beginning of the therapy.
Seven (39%) patients had intermediate, three (17%) patients had posterior, eight (44%) patients had panuveitis. The causes of their uveitis
were systemic autoimmune disease in four cases, one patient had serpinginous chorioretinopathy, thirteen patients had idiopathic uveitis.
During adalimumab therapy the rate of additional local and systemic therapy were decreased. The activity of the inflammation, the rate of
cystoid macular edema and glaucoma decreased. There was no progression/worsening in visual acuity.
Conclusion: Comparing the results of our study dealing adult uveitic patients, we received the same parameters as in the literature.

A granulomatózus poliangiitisz szemészeti manifesztációi:
9 eset ismertetése és irodalmi összefoglaló
Rák Tibor, Csutak Adrienne, Szalai Eszter
Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szemészeti Klinika, Pécs

Bevezetés: Granulomatózus poliangiitisz (GPA) egy szisztémás nekrotizáló granulomatózus ANCA-vaszkulitisz. A betegség-
ben szemészeti manifesztációk 28-58%-ban fordulnak elő, akár első tünetként, melyek a szem és az orbita bármely anatómiai
képletét érinthetik.
Betegek és módszerek: A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szemészeti Klinikán kezelt 9 esetünkön keresztül de-
monstráljuk a GPA betegség szemészeti megjelenéseit és kezelési lehetőségeit. A betegek (33,3% férfi és 66,6% nő) átlagélet-
kora 60,6 év (51-75 év között).
Eredmények: A diagnózis felállításának átlagos életkori megoszlása szemészeti tünetek esetén 56,8 év (51-73 év), míg a
fül-orr-gégészeti [52,6 év (32-73 év)] és szisztémás [52,8 év (32-73 év)] panaszok átlagosan korábbi életkorokban kerültek fel-
fedezésre. A szemészeti érintettségek megoszlása: szemhéjérintettség (44,4%), conjunctivitis (33,3%), retina és ereinek elvál-
tozása (33,3%), orbitopathia (22,2%), scleritis (22,2%), pupillareakció zavara (11,1%). Perifériás ulceratív keratitist két páciens
esetében azonosítottunk (22,2%). Bilaterális érintettség betegeink 77,7%-ban volt megfigyelhető. A 9 betegünkből 1 beteg-
nek (11,1%) voltak izolált szemészeti tünetei szisztémás érintettség nélkül. Mindegyik betegnél alkalmaztak orális kortiko-
szteroidot, ciklofoszfamidot 55,5%-ban, rituximabot 44,4%-ban, azatioprint 33,3%-ban, metotrexátot 22,2%-ban, intravénás
immunglobulint 22,2%-ban és mikofenolát-mofetilt 11,1%-ban.
Következtetés: A GPA szemészeti érintettsége gyakran aluldiagnosztizált, főként, ha ez az első megjelenő tünet, így fontos az
időben történő szemészeti konzílium. A látásromlás és a vakság lehetősége azokban a páciensekben magasabb, akiknél nehéz
remissziót indukálni és magasabb a relapszusok száma a maximális terápia ellenére. A biológiai terápia hatékony a remisszió
előidézésében és a relapszusok szabályozásában olyan betegeknél, akiknél a szem és orbita szövetei is érintettek, valamint
hatástalan ciklofoszfamid kezelést követően is.
Ophthalmic manifestations of granulomatous polyangiitis:
case presentation of 9 patients and review of literature
Tibor Rák, Adrienne Csutak, Eszter Szalai
University of Pécs, Department of Ophthalmology, Pécs

Introduction: Granulomatous polyanglitis (GPA) is a systemic necrotizing granulomatous ANCA vasculitis. Ophthalmic manifestations
of the disease occur in 28-58%, even as the first symptoms that can affect any anatomical site of the eye and orbit.

55