Page 150 - A Magyar Szemorvostársaság 2023. évi kongresszusa - Tudományos program és előadáskivonatok
P. 150

Pupilláris fényreflex vizsgálata öröklődő retina dystrophiák génterápiás kezelésében
               Barboni Mirella, Szabó Viktória, Besztercei Barbara, Papp András, Szabó Antal, Nagy Zoltán
               Zsolt, Zobor Ditta
               Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika, Budapest

               Az  RPE65-asszociált  retina  dystrophia  miatt  súlyos  látásveszteségben  szenvedő  betegek
               számára ma már  rendelkezésre  áll  génterápiás kezelés.  Ez  a vakság  kezelésére szolgáló
               úttörő  genetikai  beavatkozás  nyilvánvaló  látásjavulást  eredményezett,  amelyet  a
               sötétadaptációs ingerküszöb (fullfield stimulus threshold, FST) segítségével becsültek meg,
               mely  egy  standardizált,  hatékony  klinikai  eszköz  a  kezelés  utáni  észlelési  javulás
               számszerűsítésére.  Ez azonban  szubjektív  vizsgálat,  ezért  olyan szisztematikus torzítások
               befolyásolják,  mint  a  fáradtság  és  a  tanulási  hatások.  A  pupilláris  fényreflex  (PLR)  a
               génterápiát  követő  retinális  javulás  objektív  számszerűsítését  teszi  lehetővé.  Itt  a  retinális
               pigment epithelium (RPE65 cDNS-t, voretigene-neparvocec) szállító adeno-asszociált vírus
               (AAV)  szubretinális  injekciója  előtt  és  után  a  retinális  pigment  epithelium  (RPE65)  sejtek
               RPE65  fehérje  expressziójának  megmentése  céljából  történő  szubretinális  injekcióját
               követően LCA-s betegek PLR-felvételével értékeltük a fotoreceptorális (csap- és intrinsically
               photosensitive retinal ganglion cells, ipRGCs) funkciót. A vizsgálatba két testvérpárt vontak
               be, akiknek RPE65 génnel társult LCA-juk volt: 28 éves nő és 36 éves férfi betegek, akiknek
               mindkét  szemét  kezelték,  az  első  szemet  korábban  egy  másik  európai  génterápiás
               centrumban,  a  másodikat  pedig  a  Semmelweis  Egyetem  Szemészeti  Klinikáján.  A  PLR-t
               mindkét  szemen  monokulárisan  mértük  a  RetEval  hordozható  készülékkel  (LKC,  Egyesült
               Államok) a műtéti beavatkozást követő hat hónapig. A protokoll a fénystimulációt megelőző 10
               perces sötétadaptációs időszakot tartalmazott. A PLR-eket egy másodperces fényvillanásokra
               adott válaszként regisztráltuk, két különböző hullámhosszúságú fényt használva: vörös fényt
               (hullámhossz  ~  640  nm),  amely  távol  esik  a  melanopszin  abszorpciós  spektrumának
               maximumától (az ipRGC-k jelentéktelen közvetlen aktiválása), majd kék fényt (hullámhossz ~
               470 nm), amely közel van a melanopszin abszorpciós maximumához (az ipRGC-k közvetlen
               aktiválása). A villanások között kétperces szünetet figyeltünk meg. A fotopikus fénysűrűséget
               250 cd/m2 -re állítottuk be mind a vörös, mind a kék fény esetében. A PLR-felvételeket saját
               készítésű  MatLab-rutinokkal  elemeztük.  Az  eredmények  a  következők:  i)  alapszintű
               pupillaátmérő, ii) pupillaszűkület maximuma, iii) a maximum érték eléréséig eltelt idő és IV)
               megvilágítás  utáni  pupillaválasz  (PIPR).  Az  eredmények  azt  mutatták,  hogy  a  PLR
               paraméterek  megváltozhatnak  a  génterápia  után  a  fotoreceptorális  javulás  hatására.  A
               pupillaszűkület csúcsértéke és a csúcsérték eléréséig eltelt idő a kezelés után kismértékben
               változott, míg a kiindulási pupillaátmérő változása szembetűnőbb volt. A PIPR hasonló volt a
               kezelés előtt és után, ami azt mutatja, hogy az ipRGC funkció a kezelés előtt megmaradt, és
               nem változott. Az eredmények hangsúlyozzák a pupilláris fényreflex rögzítésének jelentőségét
               a  retinafunkció  objektív  értékelésére  gyengén  látó  betegeknél,  és  értékes  kimeneti
               mérőszámként szolgálnak a génterápiás vizsgálatokban.




               Pupillary light reflex assessment in gene therapy for hereditary retinal dystrophies
               Mirella Barboni, Viktória Szabó, Barbara Besztercei, András Papp, Antal Szabó, Zoltán Zsolt
               Nagy, Ditta Zobor
               Semmelweis University Budapest, Department of Ophthalmology, Budapest

               Gene  therapy  is  currently  available  for  patients  with  severe  visual  losses  due  to  RPE65-
               associated retinal dystrophy. This pioneer genetic intervention to treat blindness has offered
               evident visual improvements as estimated with the dark-adapted full-field stimulus thresholds
               (FST),  a  standardized  powerful  clinical  tool  to  quantify  perceptual  improvements  after  the
               treatment. However, it is a subjective examination and, therefore, influenced by systematic
               biases such as fatigue and learning effects. Pupillary light reflex (PLR) provides an objective
   145   146   147   148   149   150   151   152   153   154   155