Page 145 - A Magyar Szemorvostársaság 2023. évi kongresszusa - Tudományos program és előadáskivonatok

Az Usher-szindróma IIC típusával diagnosztizált genotipizált betegeink fenotípus
spektruma
1
1
1
1
Végh András , Vámos Rita , Takács Péter István , Takács Ágnes , Besztercei
1
1
Barbara , Zobor Ditta , Knézy Krisztina , Varsányi Balázs , Nagy Zoltán Zsolt , Szabó
1
2
1
Viktória
1
1 Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika, Budapest
2 Ganglion Orvosi Központ, Pécs
Bevezetés: Az Usher-szindróma autoszómális recesszív módon öröklődő tünetegyüttes,
amely szemészeti szempontból szindrómás retinitis pigmentosa képében jelentkezik. Az
Usher szindrómának három fő típusa ismert, melyben a látásromlás mellett a kétoldali
halláscsökkenés lehet a jellemző tünet, ez a II. típusban iskoláskorban jelenik meg és
általában a magas frekvenciákat érinti, azonban nem minden eset jár halláscsökkenéssel.
Az Usher szindróma II-es típusában a látótér jelentős beszűkülése általában a húszas években
alakul ki, melyet a színlátás és a centrális látás megromlása követ. A betegség kialakulásának
hátterében az ADGRV1, USH2A és a WHRN gének biallélikus mutációi ismertek. A szerzők
célja a betegek részletes szemészeti funkcionális és eszközös vizsgálata, valamint
genotipizálása volt.

Az ADGRV1 gén egy hét-transzmembrán doménnel rendelkező G-fehérje kapcsolt receptort
kódol, amely kalciumot köt meg és expressziója a központi idegrendszerre jellemző. Mutációja
az Usher-szindróma IIC változatát okozza, melyben a retinopathia átlagosan 30 éves korban
okoz tüneteket. Egyes közlemények szerint az ADGRV1 mutáció enyhébb fenotípussal jár,
mint az USH2A mutáció; más közlemények nem találtak eltérést a két génmutációhoz
kapcsolódó fenotípus klinikai megjelenése között.

Anyag és Módszer: A szerzők a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján működő
szemészeti genetikai szakrendelésen jelentkező több mint 300 beteget vizsgáltak standard
szemészeti vizsgálómódszerekkel és multimodális képalkotókkal. A jellemző klinikai képet
mutató páciensek diagnosztikus célú genotipizálása újgenerációs szekvenálással történt
(Retinal Dystrophy NGS Panel).

Eredmények: a vizsgálatban 18 Usher-szindróma II-es típusában szenvedő beteget sikerült
identifikálni, akik közül 15 esetben az USH2A gén, míg 3 esetben az ADGRV1 gén biallélikus
mutációi igazolódtak. ADGRV1 génmutáció esetén a tünetek súlyossága széles skálán
helyezkedett el, a látóélesség értékei a kézmozgás látás és a teljes táblavízus között változtak,
a betegség manifesztációjának kezdete kifejezetten eltért, két esetben, egy testvérpárnál,
csecsemőkorban korai súlyos retina dystrophia képében jelentkezett kifejezett nystagmussal,
csökkent látóélességgel, egy esetben pedig 18 évesen kezdődött nyctalopiával.

Következtetés: A részletes klinikai, képalkotó és elektrofiziológiai vizsgálatokkal ill. a
genotipizálás elvégzésével mind a fenotípus, mind a genotípus elemzése megtörtént. A három
vizsgált beteg közül kettő esetében az irodalomban leírtnál súlyosabb fenotípust figyeltünk
meg, amely más faktorok hatásának kifejeződését veti fel, emiatt tervezzük a teljes családi
szegregációs vizsgálatot, illetve más jelölt gének variánsainak revalidálását a testvérpárnál és
szüleinél.